A TÖVISSEL KORONÁZOTT,

ÜLŐ KRISZTUS Tiszteletére

 A tövissel koronázott ülő Krisztus tiszteletére, báró Péteffy János az 1737-es pestis elmúltával kápolnát építtetett az érdi várkastély mellett lévő hegyen (azóta Kálvária hegy).

1748. május 9-én Dravecz József esperes letette és megáldotta a kápolna alapját.

1749. március 24-én mint már székesfehérvári esperes bendikálta a fenti kápolnát.

A kápolna mellett három fakeresztet állíttatott fából, a kereszt előtt János evangélista  és Mária kőből faragott szobra állt. A kápolna berendezéséből ránk maradt a tövissel koronázott Krisztus szobra, mely egyes művészettörténészek szerint, lehetséges, hogy középkori alkotás. A kápolna és környezetének sorsa igen változatos .

 Az épület többször megsemmisült viszont érdekes, hogy berendezési tárgyai közül a Krisztust ábrázoló szobor mindig megmenekült, reményeink szerint helyt kap majd a restaurált Szent Mihály templomban.

 1843. június 8-án Hegedűs József plébános úr így ír a kápolna pusztulásáról:

”…súlyos látogatással látogatott meg bennünket az Isteni gondviselés, mely annyival fájdalmasabban érintett mennél több lelki örömöket élveznénk e csapást megelőzte időkben. Ugyanis nevezett nap délutáni 3 óra tájban vészterhes felhők boríták láthatárunkat, sűrű villám és mennydörgés közt jéggel vegyes zápor hulla, s minek utána több helyen lecsapott volna a villám végtére Kálvária Hegyi kápolnánk tornyába ütvén azt tetővel együtt pusztító lángok martalékává tette. E vész megpillantásánál számosan sietve tolonganak fel, ha lehet, a belbútort megmentendők: sikerült is a fáradságok, mert betörvén az ajtót az oltárt minden mellékleteivel bátorságos helyre vivék, s az égő tető leszaggatásához fogtak, a harangocskát azonban meg nem menthették, mert mindjárt  a villámcsapás után elolvadt, részint darabokra hullott. Borzasztó látvány volt a sűrű eső s vízhangzó mennydörgések között kápolnát gyertyaként égve látni…”

1844. március 5-én plébános úr kérésére, Batthyány Fülöp főherceg a kápolnát újra felépítette. Ugyanezen kápolna állt 1944 őszéig, mígnem a németek ott felállított harc álláspontját a szovjet csapatok ki nem lőtték. A kápolna és környéke ekkor teljesen elpusztult csak a Krisztus szobor menekült meg, melyet biztonsági okokból előzőleg a plébániára vittek.

Fogoly táborban lévő Érdiek, (Póth, Buzadics, és még páran kiket a gondviselés megmentett, fogadalomból 1947-ben újra felépítették de már lapos tetővel.

A kápolnát az akkori plébános Thomecz József szentelte fel és vitette vissza a Krisztus szobrot. Mária szobrának torzója a plébánia kertjében ma is látható, János evangélistáét nem találtuk meg.

A kápolna újjá építésekor a bejárati ajtóként építették be a régi Szent György templom kő ajtaját. A másik ajtó ugyanezen templom másik ajtaja Bogner Mária Margit sírjának fejrésze a templom falában.

Személyes élmény, 1966/67 érettségi szünetében több barátommal kirándulni jártunk arra, a kápolnához felérve annak ajtaját beszakítva, oltárát összetörve, a Krisztus szobor tövis koronáját megcsonkítva találtuk. Dizseri Tamással (későbbi Betsda Kórház igazgatója, Isten nyugtassa) a szoborba belekarolva vittük le a plébániára. Mivel az előző órákban esett az eső, az akkori meredek hegyoldalon együtt „hármasban” csúsztunk le a romos kastély  falai mellé.. Füstös Antal plébános úr  hálásan köszönte a vendég érkezését.

Néhány nappal később  a plébániára kerültek  Fábián-Sebestyén és Rozália szűz fából készült szobrai is a Fogadalmi kápolnából.

Ebben az időszakban kezdődött az ófalusiak bevándorlása...Nagy kereslete volt a népi művészeti emlékeknek, rokkáknak, köcsögöknek, szobrocskáknak stb. külföldi érdeklődésre.

Pár héttel később Svoj Lajos megyés püspök úr, ki gyakran volt házi őrizetben, megcsodálván a szobrokat felvetette egy kis gyűjtemény létrehozását az Ő közbenjárására mondott véleményt többek között Dr. Dávid Katalin művészettörténész Érd szobrairól. Örömmel hallgattuk és sokat tanultunk tőle.

Visszatérve a kápolnához, a ma látható formájában 1985-ben hozták helyre Izeli József plébános úr irányításával az Érd-Óváros Egyházközsége.

Itt van eltemetve Kovács Alajos helyi káplán - az 1880-as évben - kinek kedves elmélkedési helye itt volt.

 A kápolnát gondosan kezeli és rendben tartja napjainkban a Kékesi házaspár.

A kápolna közös tulajdon a várossal.

A nagypénteki szertartáskor az egész város hívő közösségei itt végzik el a keresztutat.

Az épület segítségre szorul, tetőszerkezet két gerendája elkorhadt. (ÁA)