A Műegyetemi Sportrepülő Egyesület-nek (MSrE) volt a kiképző tábora, mely 1921 nov. 10-én alakult. Célja: "a technika legmagasabb hajlékában ápolják a legnemesebb sport, az emberi repülés ügyét". A repülőgépek tervezésén és építésén kívül százával képezték ki a pilótákat. Az MSrE első kiképző tábora az érdi legelőn volt. 1929-ben a növekvő légi forgalmat Mátyásföldön már zavarta az iskolázás, ezért telepítették az érdi legelő északi részén (az egykori sertéshizlalda felőli oldalra) felállított sátorhangárokba.

Az őszig tartott kiképzés oktatói: Dobos István, Endresz György és Kaszala Károly volt.

Dobos István-t ismerték mint első világháborús hadirepülőt, majd albertfalvai berepülőt is. A Tanácsköztársaság idején a Szovjetunióban végzett távrepüléséről és oktatópilóta munkájáról lett híres. A vidéki városokat a Svachulay Albatros gépével járta. 1937. július 1-én Mátyásföldön az MSrE új M19 típusú túragépen berepülés közben súlyosan megsérült és meghalt.

Endresz György
 
1918-ban a 64. Repülőszázad magyar tagjai között volt Endresz György. 1930 tavaszán Amerikában, Magyar Óceánrepülő Bizottság alakult, hogy az amerikai magyarok adományaiból vásárolt gépen lehetővé tegyék magyar pilóták óceánrepülését. A kiválasztott gép az akkor legkorszerűbb Lockheed Sirius-típus volt, 420 LE-s, 9-hengeres, léghűtéses csillagmotorral. Az ára igen magas volt, Szalay Emil Egyesült Államokban korábban letelepedett magyar iparos, később az angol Rothermere lord nyújtott nagyobb összegű segítséget a gép megvásárlásához. Ő határozta meg, hogy a gép neve Justice for Hungary (Igazságot Magyarországnak) legyen. 1930 áprilisában meghívta Endresz György oktatópilótát a gép átvételére, kipróbálására és óceánrepülésre. 1932-ben Endresz György Rómába repült az óceánrepülők kongresszusára, amikor leszállásnál a gép földhöz csapódott és utasával együtt elégett.

Kaszala Károly
 
A Műegyetemi Sportrepülő Egyesület gépeivel repült. 1925. szeptember 4-én elkészült a Lampich L2 típusú könnyű repülőgép 18 LE-s, háromhengeres Thorotzkai delta motorral. A gép három világrekordot repült, és távolsági világrekordja után, annak végcéljáról a Róma nevet kapta.

1927. szeptember 17-én Kaszala Károly az L 2 Róma géppel Mátyásföld - Monor között  folyamatosan 650 km-t repült és ezzel megdöntötte a kis teljesítményű gépek zártkörű repülésének világrekordját. Kaszala Károly néhányszor felszállt Érden a 18 LE Rómával. 1930. májusában megvált az MSrE-től. Az osztrák - magyar vadászrepülő  század magyar tagjai közül Kaszala Károly kilenc légi győzelmet ért el.

A Műegyetemi Sportrepülő Egyesületben folyó repülőgép tervezési és építési munka évtizedekre meghatározója volt a magyar sportrepülés fejlődésének. A tervezés vezetője Lampich Árpád volt és mellette hamarosan kitűnt Bánhidi Antal saját tervezésű Gerle gépével. Itt tanult Rubik Ernő és Samu Béla a későbbi nagy sikerű konstruktőrök. A kezdeti időszakban a repülőgépek motorjait Thorotzkai Péter tervezte. A magyar gépek nagyszerű szereplése nem maradt hatás nélkül. Mindig több és több ifjú jelentkezett pilótaképzésre, így szükség volt egy komoly iskolagépre.

1930. júniusára az érdi legelő déli oldalán egy-egy repülőgép befogadására hangársor épült a nyári repülő-táborok idején. 1930. augusztus végén elkészült Bánhidi Antal első Gerle gépe, amelybe 100 LE-s Genet Major motort építettek.

A gép berepülésére az érdi sportrepülőtéren 1930. szeptember 4-én került sor. A Műegyetem udvarán gépkocsira kerültek a szárnyak, a törzset pedig utánfutóként vontatva szállították ki Érdre és ott összeszerelték a gépet. Délután már meg lehetett tartani a motorpróbát. Minden rendben működött. Bánhidi beült a gépbe, és a pilótakiképző tábor kíséretében kigurult az indítóhelyre. A tervezőpilóta kipróbálta, s mindent rendben talált. Az első felszálláskor műrepülést is végzett. A berepülések ritkán járnak azzal az eredménnyel, hogy a gépen legalább valami beállítás változtatást ne eszközöljenek. A Gerlén nem kellett változtatni. Pontosan olyan volt, amilyennek tervezték.

1933. február 19. és március 24. között Bánhidi Antal és Bisits Tibor a Gerle 13 repülőgépen 100 óra repülési idő alatt körülrepülte a földközi-tengeri partvidéket, és a 12 258 kilométeres út során 22 város repülőterét érintették. Bánhidi ugyanebben az évben leszállás nélkül Londonból Debrecenbe repült és elsőként repülőpostát is szállított. Észak-európai túrarepülés után 1937-ben több mint 15 ezer kilométeres utat tett Dél-Amerika feltáratlan őserdei felett, ez a korabeli repülőtechnika bravúrjának számított. 1931-ben ő irányította az első magyar óceánrepülés műszaki előkészületeit.

Bánhidi Antal 1936-37-ben Albrecht főherceg bécsújhelyi repülőgépgyárának, 1940-ig a Műegyetem gépszerkezettani tanszékének munkatársa volt. A II. világháborúban mint tartalékos repülő hadnagy a felvidéki és kárpátaljai repülőakciók résztvevője, majd Észak-Erdély repülőéletének és légipostájának megszervezője, 1945-50-ben a Közlekedési Minisztérium légügyi főosztályának repülőgép-tervezője, ezután a Járműfejlesztési Intézet rajzellenőre. 1992-ben Széchenyi-díjat kapott életműve elismeréseként, a magyar óceánrepülés műszaki előkészítésében kifejtett tevékenységéért.

1940-ban Almásy László Ede javaslatára az egyiptomi vitorlázó repülőklub egy db M22 típusú vitorlázógépet, Faruk király két db M 24 típusú motoros gépet vásárolt a Műegyetemi Sportrepülő Egyesülettől. Tasnádi László 1940-ben az MSrE  elnökeként Vadas Lászlóval vitte a két M 24 túragépet Egyiptomba.

Külön ki kell emelni Tasnádi Lászlót az első magyar aranykoszorús repülőt. Tasnádi László: becenevén Nádi (1916 1942) motoros és vitorlázórepülő. 1942 őszén Károlyi Gyulát, a MaeSZ elnökét tanította motoros repülésre az érdi repülőtér fölött, egy Bücker Jungmann-al. Feltételezések szerint tragikus halálukat valószínűleg az okozta, hogy a Bücker iskolagépen végzett manőver közben  növendéke, Károlyi Gyula lába az oldalkormányról lecsúszva beszorult a törzscső és oldalkormány közé.

A gép így dugóhúzóba esett a Duna felett lezuhant a folyóba, mindketten életüket vesztették. Tasnádi 50 m-en kiugrott, de az ernyője nem nyílt ki, a gép ráesett.

1944-ben megszűnt a sportrepülés. A kiképzés csak a Nemzeti Repülőalap néhány kereténél folyt. 1944 novemberében az értékes gépeket elvitték Kunszigetre az MSrE gépek rejtekhelyére. Már majdnem megérték a felszabadulást, amikor egy német páncélos egység felfedezte a fészerbe elrejtett sok szép gépet és felrobbantották azokat. A frontvonal közeledtével a visszavonuló németek elpusztították a repülőtereket és az ottmaradt repülőgépeket.
 
Az érdi hangárt is felgyújtották.